Az elmúlt években már-már hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel foglalkozó szervezetek közönségszavazás keretében kiválasszák az Év Fajait. A szavazásokat meghirdető szervezetek célja nem más, mint hogy az Év Fajain keresztül egy-egy kiemelt környezeti és természetvédelmi kérdésre, a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságára felhívni a figyelmet.
Az Év Fajai 2019-ben:
Év fája - Sajmeggy
Törökmeggynek is nevezik, fájából régen pipaszárat készítettek. Ehető, kellemes ízű termését fűszerként is használják. A madarak is kedvelik. A sajmeggy (Cerasus mahaleb) alacsony, 10 méteres fa vagy cserje, koronája laza, terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlók. Kérge sötétbarna, érdes, repedezett. Kihegyesedő csúcsú levelei kerekdedek vagy oválisak, fűrészes szélűek, aprók, 3-5 cm-esek. Felületük fényes, fonákjukon szőrösek. Illatos virágai kicsik, fehérek, öttagúak. Borsszem nagyságú, fényes fekete csonthéjas termése ehető. Európában középhegységi faj, Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben gyakori. Száraz, meleg tölgyesek, tisztások, útszélek faja. Még többet megtudhatsz róluk az OEE oldalán , az OEE Év fája tematikus weblapon - ahol az eddigi évek fáiról (fafajairól) található leírás, illetve az OEE fabook applikációjának online fotótárában , valamint a Magyar Asztalos szakfolyórat online oldalán.
Év madara – Gólyatöcs
A népi nevén székigólyaként is ismert apró, fekete-fehér madár hosszú lábával és csőrével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. Sekély vízborítású, szikes tavakon, laza telepekben él, de egyesével is költ. A Magyarországon fészkelő 200-1000 költőpár száma az adott év csapadékviszonyaitól függ. A mindössze 35-40 cm hosszú, 15-20 dekát nyomó gólyatöcs (Himantopus himantopus) táplálékát a víz színéről és a partról szedegeti össze, főleg vízi rovarokat, rákokat, lárvákat. Vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. Fokozottan védett. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.
Év rovara - Havasi cincér
Mindössze tíz napig él a mutatós havasi cincér (Rosalia alpina), jó esetben három hétig keresi párját a hegyvidéki bükkösökben. A kifejlett, 2–4 cm hosszú bogarak általában július első felében bújnak elő elhalt fák törzséből. Meleg, napos időben, főleg a déli órákban aktívak. Kiválasztott területüket védik, rendszerint mozdulatlanul ülnek, csak a csápjuk szondázza a levegőt, veszély esetén gyorsan elbújnak, elrepülnek. Kékesszürkés szárnyfedőiket jellegzetes formájú és elrendezésű bársonyos fekete foltok díszítik, csápjaik fekete bojtjai az ízeknél tömörülnek. A nőstény a petéket egyenként rakja le az elhalt fák legalább 30 cm vastag törzsének repedéseibe, kérge alá. A kikelt lárvák 4–10 cm mélyre fúródnak a fába, és ott 2–4 évig fejlődnek. Az utolsó télen kimeneti csatornát rágnak, majd bebábozódnak, és végül júliusban bújnak ki kifejlett rovarként egy ovális nyíláson, a röplyukon át.
Magyarországon sokfelé honos, a Dunántúli- és Északi-középhegységben, a Mecsekben gyakori, de előfordul a Dunántúli-dombság magasabb részein is. Védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Térségünkben a tarvágások, valamint a bükkerdők klímaváltozás miatti megfogyatkozása megtizedelheti a populációit. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a sebezhető kategóriába sorolják. Még többet megtudhatsz róluk az MTT Múzeum oldalán, illetve a MAGYAR ROVARTANI TÁRSASÁG oldalán. (A korábbi évek év rovarainak leírása itt taílálható.)
Év kétéltűje - Foltos szalamandra
Számos veszély leselkedik hazánk egyik legfeltűnőbb kétéltűjére, a foltos szalamandrára (Salamandra salamandra) - erre hívja fel a figyelmet az év kétéltűjeként. Rejtett életmódja és a ragadozók elleni védekezést szolgáló kihívó megjelenése miatt sokáig hitték, hogy halálosan mérgező, és bár bőrének váladéka az ember nyálkahártyájával érintkezve irritatív hatású, az állat ártalmatlan. Testhossza 20 cm körüli. Kiemelkedő, nagy szemei, sötét pupillája, hengeres teste, élénk mintázata teszi más állattal összetéveszthetetlenné. Fényes fekete bőrét sötétsárga foltok tarkítják. Elevenszülő, éjszaka aktív, ám nyirkos, esős időben napközben is találkozhatunk vele. A középhegységek hűvös klímájú erdeinek vizei mentén él. Legnagyobb állománya az Északi-középhegységben található a Börzsönytől a Zemplénig, 200-300 m-es tengerszinttől felfelé. Magyarországon védett. Élőhelyeinek egyre szenyezettebbé, szárazabbá válása, átalakítása jelentősen csökkenti a szalamandrák fennmaradásának esélyeit. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.
Év Gombája - Bronzos vargánya
Kiváló ízű, ehető csemegegomba a bronzos vargánya (Boletus aereus). Lombos erdők alján él, a tölggyel és a bükkel alkot gyökérkapcsolatot. A vargányákra jellemzően húsa fehér, és ennek színe nem is változik. Kalapja 5-30 cm átmérőjű lehet, félgömb alakú, teljesen nem terül ki, húsos széle sokáig aláhajló. Felszíne fiatalon molyhos, később sima - magyar fajnevét a sötétbarna kalapon lévő bronzszínű foltokról kapta. Vaskos, hasas 5-15 cm hosszú barnás tönkje a kalap felé világosodik. Melegkedvelő, dombvidéki faj. Még többet megtudhatsz róluk az MIGE oldalán.
Év vadvirága - Magyar zergevirág
A magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) áprilisban hozza jellegzetes tőleveleit, majd rövidesen nagy sárga virágai is kinyílnak, és május végéig virítanak. Feltűnő, általában 40–60 cm magas, szép, gumós növény. Száraz, nyílt tölgyesek, erdőszegélyek növénye, hazánkban elsősorban a Dunazug-hegyvidék környékén, és leginkább a Vértesben, Mátrában, Bükkben fordul elő. A Mecsekben, a Mezőföldön és a Duna–Tisza-közén csak igen elszórtan található meg. Európában a Kárpát-medencén kívül a Balkán-félsziget keleti felén fordul elő elszórtan Észak-Görögországig. Hazai és nemzetközi ritkasága miatt hazánkban 1982 óta védett. Még többet megtudhatsz róluk az MTT Múzeum oldalán.
Év gyógynövénye - Orbáncfű
Magyarországon őshonos, élénksárga virágú. Az orbáncfű már az ókorban is kedvelt gyógynövény volt. Szakszerűen alkalmazva a modern gyógynövénykincs egyik legértékesebb gyógynövénye. A gyógyszerként engedélyezett orbáncfű készítmények az enyhe fokú depresszió kezelésében használhatók. Alkalmazása azonban óvatosságot kíván, mivel bizonyos gyógyszerek (például fogamzásgátló vagy véralvadásgátló tabletták) hatóanyagának lebontását fokozhatja, ezáltal hatékonyságukat csökkentheti. Még többet megtudhatsz róla Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság oldalán .
Év hala - Vörösszárnyú keszeg
A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) egyike legszebb halainknak. Közepes termetű, Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. Kimondottan az állóvizeket és a lassú vízfolyásokat kedveli, lápokban, mocsarakban, holtmedrekben, csatornákban, lassabb folyóvizek parti zónájában figyelhetők meg kisebb-nagyobb, a vízfelszín közelében úszkáló csapatai. Fölfelé nyíló szája elárulja, hogy főleg növényi táplálékát - a fonalas algáktól a vízinövények hajtásain át a magvakig - nem a mederfenéken, hanem a magasabb vízrétegekben, olykor a víz felszínén keresi. Sűrűn irdalva és jól átsütve kedvelt nyári halétel. Még többet megtudhatsz róluk a Haltani Társaság oldalán, illetve a tankönyvtár oldalán.
Év vizi makrogerinctelen állata - Kecskerák
A PTE TTK Hidrobiológiai Tanszék idei évben először hirdethette ki az év vízi makrogerinctelen állatát, a kecskerákot. Teste 20 - 26 centiméter hosszú. A folyami ráktól könnyen megkülönböztethetjük, mert lényegesen hosszabbak és keskenyebbek az ollói. Még többet megtudhatsz róluk a PTE TTK Hidrobiológiai Tanszék oldalán. illetve a Természettár oldalon.
Év emlőse - Eurázsiai Hiúz
Az erdőkben rejtőzködő, ritkán látható eurázsiai hiúz (Lynx lynx) a harmadik legnagyobb (barnamedve, farkas után) ragadozó macskaféle Európában. A hímek nagyobbak és robusztusabbak, mint a nőstények: tömege 20-35 kg, marmagassága 60-65 cm, testhossza 80-130 cm között változhat. A pettyes ragadozó jellegzetessége fekete fülbojtja és rövid, alig 20 cm-es farka. Kerüli az embert. Nyulakra, rágcsálókra, rókákra, őzekre is vadászik. Éjszakai életmódot folytat, a nappalokat kidőlt fákon, sziklarepedésekben pihenve tölti. Európán kívül Oroszországban és Közép-Ázsiában is őshonos. Magyarországon az első világháború után teljesen eltűnt, de az 1980-as években újra felbukkantak a Börzsöny, a Zemplén, az Aggteleki-karszt, a Mátra és a Bükk zárt erdeiben. Létszámuk csekély, jelenleg alig 10-20 példány élhet erdeinkben. Még többet megtudhatsz róluk a Vadonlesők oldalán, illetve a korábbi évek fajait a Vadonleső program oldalán találod meg.
Év vadfaja - Fogoly
A Magyar Vadászlap című szaklap a számos év faja kampányon fellelkesülve megválasztotta az idei év vadászható vadfaját, a foglyot. Különösen örvendetes, hogy az év során kiemelt figyelmet kap ez a vadfaj, mivel az elmúlt évtizedekben a többi hasonló, mezei élőhelyet preferáló vadunkkal (például fácán és mezei nyúl) együtt a fogoly állomány is jelentősen megcsappant az intenzív mezőgazdaság és a ragadozók egyedszámának növekedése miatt. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.
