"...azok számára, akik őszintén szeretik az erdőt és a fás növények személyes ismerőseivé kívánnak válni."
„A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,
Míg eldalolja szép dalod, formálja értelem,
Hogy feldíszítse otthonod és támaszod legyen.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,
A bölcsödtől már elkísér az egész élten át,
S ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.”
(Dr. Winkler András, 1971)